KAJÁRPÉCI VÍZIREVÜ

Kajárpéc egy különleges hely. Ha az ember öt percig nem figyel oda, máris kinő a földből egy önszerveződő, civil, kulturális csoport. Így történt ez a Kajárpéci Vízirevüvel is valamikor 2001 nyarán, a Bakonyalji Vigasságok alkalmával. Eső után egyszerűen csak kinőtt a földből, aztán úgy maradt. Valami lehet a földben errefelé…

A névválasztást két dolog is motiválta. Az egyik, hogy Kajárpécen annyi remek dolog van, jó pincék, jó bor, jó emberek, csak víz nincs. Sehol egy folyó, egy tó, egy picike kis óceán, semmi… Hát legalább a nevükben legyen! A másik ok pedig az első produkciójuk – Hany Istók, a láp fia – eleve vizes témaválasztása. Produkcióik műfaja a szabadtéri vásári színjátékhoz áll a legközelebb, de zárt térben is előadhatóak. A Kajárpéci Vízirevü társulat előadásai ugyanúgy megférnek a falunapokon, fesztiválokon, mint kisebb közösségeknek tartott rendezvényeken. Az előadásaik típusai sokszínűek: vásári komédia, vásári pszicho-dráma, élő panoptikum, környezettudatos vásári konzekvencia…

Az előadások hossza kb. 50-60 perc. Előadástól függően 6-8 szereplő és egy zenész vesz részt bennük. A díszletet és a technikát maximum fél óra alatt felállítjuk. Leszerelni valamivel gyorsabb.

Technikai igényünk lényegében nincs. Illetve persze hogy van, csak mindent tudunk vinni magunkkal. (hangosítás, világítás) Azért egy 220-as konnektor (min. 16 A) jól jön a helyszínen, 25 m-en belül. Előadásaink nem feltétlenül igényelnek színpadot, sőt kifejezetten nem célszerű magas pódiumra rakni, mivel sok bennük az interaktív rész, közönség bevonása, ki-be mászkálás. Lényegében bárhol előadható, ahol van elég hely a díszleteknek, szereplőknek és a zenésznek. Ez a helyigény kb. 6-7 méter széles, előtte néhány méteres játéktérrel. A díszletek maximális magassága 2m 60 cm körül van.

Az előadások nézési iránya klasszikusan szemből van, vagyis ha valaminek neki tudjuk vetni a hátunkat, a tisztelt publikum pedig, velünk szemben helyezkedik el, az ideális. Szabadtéri rendezvények esetén, a helyszín szemrevételezése után kiválasztunk valami jónak tűnő helyet, ahol az emberek eleve ott üldögélnek, és mi is odatelepszünk. Ezt a helyszínt többnyire nem a tűző napon, a focipályára felállított nagyszínpadon találjuk meg, hanem kissé intimebb helyeken. Büfé környéke, nagy lombos fa alja, sörsátor, miegymás. Itt módszeres alapossággal elővezetjük, a kellő szakmai alázattal létrehozott precíz kis produkciónkat. Majd szétszedjük a díszletet, és beülünk a sörsátorba egy tormás virslire meg egy sörre.

Így megy ez…