Kosborok

Hatosfa-túrán a kezdetekben eleinte még előfordult, hogy a mezei virágcsokrokban lehetett látni bíboros kosborokat, de mostanra szerencsére csak az okostelefonok vagy fényképezőgépek memóriájában gyűlnek ezek az értékek. Az igazán nagy eszmei értékű kosborok „szakértő” szem nélkül nehezen észrevehetőek.

Botanikai szempontból az igazi különlegesség a pókbangók tömeges jelenléte az Öreghegynél. Ez a faj fokozottan védett! A másik különlegesség a tarka kosborok szintén tömeges jelenléte a Hatos-tölgy előtti réten. A többi kosbor ezeken a területeken szokásosnak mondható.

A területen nyíló védett kosborok :

Bíboros kosbor ( Orchis purpurea ) , eszmei értéke 10e Ft / tő
Vitézkosbor ( Orchis militaris ) , eszmei értéke 10e Ft / tő
Tarka kosbor ( Neotinea tridentata ) , eszmei értéke 10e Ft / tő
Tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata) ,eszmei értéke 10e Ft / tő
Pókbangó ( Ophrys sphegodes ) , eszmei értéke 100e Ft / tő

Bíboros kosbor :

A bíboros kosbor 30-60 (ritkán 90) cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. Tőlevélrózsáját 3-6 széles-lándzsás alakú, 6-20 cm hosszú és 2-7 cm széles, fényes világoszöld tőlevél alkotja. Az általában bíborosan futtatott száron további 1-2, jóval kisebb, szárölelő levél található.

Májusban virít. A virágzat ovális vagy hengeres dús, tömött fürt, amelyet 25-200 virág alkot. A sisakszerűen összeboruló lepellevelek (szirmok) barnás-bíborvörösen erezettek-pontozottak. A külső lepellevelek hossza 10-14 mm, szélessége 4,5-6,5 mm, a belsők 7-10 mm hosszúak és 1-2,3 mm szélesek. A 11-18 mm-es mézajak (labellum) mélyen háromkaréjos, a középső karéj további két lebenyre oszlik; összességében széles nadrágú emberkére emlékeztet. Színe fehéres-rózsaszíbes, rajta apró, sötétbíboros szőrpamacsos díszítésekkel. Lefelé irányuló, végén kiszélesedő sarkantyúja 4,5-7 mm hosszú.

Termése 15-21 mm hosszú, 4-5,5 mm széles toktermés, amelyben átlagosan 7400 (4000-10300) apró mag fejlődik. Forrás: Wikipédia

Vitézkosbor:

A vitézkosbor 25-50 (ritkán 65) cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. Tőlevélrózsáját 3-6 tojásdad vagy széles-lándzsás alakú, 8-14 cm hosszú és 2-4,5 cm széles, fényes világoszöld tőlevél alkotja. A száron további 1-2, jóval kisebb, szárölelő levél található.

Májusban virít. A virágzat ovális vagy hengeres dús, tömött fürt, amelyet 20-40 (60) virág alkot. A lepellevelek (szirmok) sisakszerűen összeborulnak, színük kívül fehéres vagy halványrózsaszínű, belül ibolyásvörösen erezettek. A külső lepellevelek tojásdad-hosszúkásak, hosszuk 11-15 mm, szélességük 4-6 mm. A belső lepellevelek szálasak, 8-12 mm hosszúak és 1,3-2 mm szélesek. A mézajak (labellum) mélyen háromosztatú és a középső rész is két karéjra tagolt; összességében kis emberkére emlékeztet. Színe középen fehér; kis, sötétvörös vagy -lilás szőrpamacsokkal. Szélei színe a rózsaszíntől a sötét bíborliláig terjedhet. Fehéres vagy halványrózsaszín sarkantyúja lefelé irányul, csúcsa tompa, hossza 5,5-7 mm.

Termése 12-15 mm hosszú, 4-5 mm széles toktermés, amelyben átlagosan 4800 (1000-11100) apró mag fejlődik.

Pókbangó:

10–30 cm magas, nyúlánk növekedésű faj. A tőlevelei hosszúkás-lándzsásak, tompa végűek, világoszöldek és fényes felületűek. A vékony, zöld száron ülő, apró vörösesbarna rovarra, vagy pókra emlékeztető kevésszámú virágaival kevéssé feltűnő hazai bangófélénk. Virágain mézajak kivételével rendszerint az összes lepellevél kopasz. A három külső lepellevél világoszöld, míg a két belső barnászöld és kopasz. A mézajak sötét-, vagy vörösbarna színezetű, bársonyos szőrzetű, rajta kopasz, fénylő H vagy X alakú rajzolat látható. Április végén és májusban virágzik, szubmediterrán növény.