HARANGOZÓ HEGYI BARÁTOK VÁRA

A sokorópátkai várhegy régóta a helyi vizsgálatok érdeklődésének a középpontjában állt, azonban régészeti kutatására alig került sor. Elsősorban a nagysánc, mint őskori földmű volt az érdeklődés tárgya, illetve ezek a néphagyományban fennmaradt emlékei. A várhegy É-D-i irányú üledékes kőzetekből álló vonulatának központi platóját egy, a gerinccel merőleges 3-4 méter magas hatalmas sánc uralja. A közepén egy átjáró biztosít kapcsolatot a sánc észak és déli fele között, azonban ez nem egy idejű az építésével. A sáncról semmi ismeretünk nincs, a települést, melynek védelmére hivatott lett volna, nem találták meg. A feltételezett őskori erődített teleptől északra  a lealacsonyodó gerincen egy elővárral rendelkező, kis méretű, árokkal megerősített Árpád-kori földvár maradványai találhatók. A földesúri magánvárat a Smaragd nemzetség építette, majd rövid idő után a zsámbéki prépostságnak adományozta 1258-ban. Ezt követően az erősség pusztulni kezdett és elenyészett. Egy belső-, és  külső várból állt és a hegygerinc többszöri átvágásával nehezítették meg a megközelítését. A belső várban építmény jelenléte biztosra vehető. Katonai funkciójára a várban és környezetében talált nyílhegyek és számszeríjhegyek is utalnak. A földvárhoz tartozó falu a hegy lábánál, a Csuki-ér partján állhatott, ami a szerzetesi praedium ideje alatt is tovább virágzott az elpusztult várral ellentétben. Végül a hegygerinc északi irányú, egy terepszinttel lejjebb fekvő kis platóján egy pálos-kolostor maradványait sejtjük. A kolostor vizuális kapcsolatot tartott a hegyet átszelő patakvölggyel, ami egyúttal azonos az Árpád-kortól élő közlekedési úttal is. A pálos hagyományoknak megfelelően az 1520-as években létesült egy kisebb kolostor, ami elég rövid életűnek bizonyult, hiszen az első térségünket érintő török hadjárat Pátka faluval együtt elpusztítja, és többet nem is épül újra. A kolostor létezését nem csak a pálos kolostorok rendi forrása említi, de a terepen feltételezhető nyomait is sikerült azonosítani. A „Barátok vára” elnevezést tehát egy Árpád-kori magánföldesúri vár, majd az azt követő egyházi birtoklás, végül később a vár mellé épült pálos-kolostor emlékének egyre inkább összemosott alakja formájában tartotta fenn a helyi népesség, kivált, hogy a falu sem időben sem etnikai folytatólagossággal nem oda települt később vissza.  De erről a néprajzi kutatások szólnak…              Losonczi Máté régész                                                                                                                                                                                                           Sokorópátka határában, a falutól nyugati irányban, körülbelül két kilométerre található a Harangozó-hegy. A terület lakott voltát egészen az őskorig tudjuk visszavezetni, ebből a korszakból csiszolt eszközök és edénytöredékek kerültek elő a Harangozó-hegy területéről. A várhegyi rész mindig is a helybeliek érdeklődésének középpontjában állt, sokan ástak, kincset kerestek ezen a helyen. A környékbeli lakosság főleg kő- és téglamaradványokat talált itt, és a hagyomány szerint ebből építették Pátkapuszta épületeit. Majd azok lebontásakor a helybeliek elhordák a téglákat és saját házaik építéséhez használták fel. Ezt igazolja Rómer Flóris leírása is, aki a 19. század közepén erre járva kőhalmazokat látott a Harangozóban. Alagút létezését is sejtik, amely a Várhegyről indul és Pannonhalmáig vezet. Sokan vélik úgy, hogy az alagút feltételezett nyomvonala felett silányabb a vetés. Olyan is van, aki látta az alagút bejáratát, és a mélybe vezető téglaboltozatot. Néhány évtizede még kincstalálókról is lehetett történeteket hallani. Említenek ékszereket, vastag aranyláncot, aranypénzeket.

A talált tárgyak, leletek alapján a környékbeliek szerzetesek nyomaira következtettek, ezért a hagyomány vörös barátok egykori ittlétét őrizte meg. A monda szerint II. József romboltatta le a várhegyi kolostort, mivel a lányát a barátok elrabolták és fogva tartották. A vörös barát kifejezést a régiek a templomos lovagrend szerzeteseire használták. A középkori lovagrend ellen indított koncepciós per vádpontjai köszönnek vissza azokból a történekből, amelyek negatív színben tüntetik fel a vörös barátokat. A templomos rend felszámolásának időszaka egybeesett a pálos rend létrejöttével, ezért feltételezhetjük azt, hogy a Harangozó-hegy korábbi birtokosai a templomosok lehettek. Ezt igazolja Sokorópátkai Szabó István, egykori pátkai számazású kisgazdaügyi miniszter, korábban községi bíró kézírásos feljegyzése is: „E sorok írója a 20. sz. első tizedében látott egy község leltárában lévő ládát, amelynek oldalán ez a felírás állt: »Pátkahegy ládája, készíttette nemes Huszty József kereszteslovag, pátkapusztai gazdatiszt, Pátkahegy részére.«” A keresztes lovag kifejezés nyilván középkori lovagra utal, aki akár lehetett a templomos rend tagja is.

Dr. Vehrer Adél néprajzkutató