A KAJÁRI BICSAK

Településünknek több áthagyományozott legendája, humoros története is van, de talán a kajári bicsak története él legerősebben a falu mindennapjaiban. Híres eseményhez, történelmi személyhez köthető cselekményes elbeszélésről nem tudunk a Kajárpéccel kapcsolatosan, ezért is kedvesek nekünk, kajárpécieknek ezek a rövid, tréfás adomák, mondókák, amit a sajátunknak gondolunk, vallunk és őrzünk azzal, hogy tovább meséljük őket. 

A kajári bicsak története a legenda szerint réges-régen:

Egy vándor késes lepihent a falu határában egy fa alatt, s ez időre felakasztotta a tarisznyáját, benne a bicskákkal. Ezt követőena vicces, harcias kajári legények rárontottak, megkergették, hogy a holmiját hátrahagyva kellett menekülnie. Másnap délben napszámosok telepedtek le a fa alá, a bicska meg elkezdett potyogni a zsákból, ezért terem bicska a fán Kajárpécen.

Illetve:

Egy kajári legény a búcsú másnapján elindult a szomszéd faluba, hogy a batyujában levő bicskákat eladja. Ment, mendegélt, és már dél körül járt az idő, mikor gondolta, lepihen. A batyuját egy ott levő körtefára akasztotta, maga pedig a fa tövébe feküdt, és rögtön el is aludt. Ezen a napon egy másik legény is útra kelt a szomszéd faluból, aki viszont bort akart eladni. Ő is éppen ennél a fánál pihent meg, feküdt le a fa alá. Pár óra múlva a kajári legény megébredt, nyújtózott, és látta ám, hogy mellette egy idegen alszik, de látta ám a mellette levő borosüveget is! Nem kérette magát… Addig-addig ivott az üvegből, hogy az kiürült. Gondolta, ideje most már gyorsan ellépni, amíg lehet. Hamar fogta a batyuját, de az elakadt az ágakban, és sehogy sem engedett. A neszezésre a borárus legény is felébredet, ettől a legényünk még jobban megijedt, nagyot rántott a batyun, ami ettől kirepedt. A másik legény meg csak csodálkozott félálom állapotában: Hej, itt a fáról is bicska hullik!

Illetve: ahány ház, annyi féle történet.

Az első írásos emlék a faluról Bakonybéli apátság 1037-es adománylevele, melyben Szent Istán említi Kajárt. A falu millenniumi ünnepségére díszbicskák készültek a falu vezetőinek és az országgyűlési képviselőknek, egy példánya a helytörténeti gyűjteményben megtalálható.

A Csepű, lapú, gongyola című vetélkedősorozat egyik adása őrzi számunkra a bicsak legendáját.

Bicsakom, bicsakom, ha jót ettem, becsukom!

Kinyitom, becsukom, a kajári bicsakom.

A díszkés jellemző méretei, rövid leírása:

A nyél esztergált fa, népies motívumokkal festett, osztott mintás szerkezetű, 25 cm átmérőjű.

A penge 20 cm hosszúságú, a végén rombusz alakú, markolatba hajló lemez.