IV. BÉLA KIRÁLY KÚTJA

A kút Ravazd község legősibb természeti emléke, kincse. A néphit szerint IV. Béla király 1241-ben erre járt katonáival, megpihent, majd kardját földbe szúrta, ahol azonnal forrás tört fel. A víz azóta is folyik.

A történeti igazság az, hogy IV. Béla király a tatárok elől menekülve, Szent Márton hegyének Apátsága után itt pihent meg, és frissítette magát a forrásból.

A XVII-XVIII. században nevezetes zarándokhely lett a gyógyító erejűnek tartott forrás. A Pannonhalmi Apátság jóvoltából került 1792-ben a forrás fölé a barokk kútház, melyet később sajátossága folytán országosan védett műemlékké nyilvánítottak.

1992-ben került az épületre a festmény, amely Szent Mártont ábrázolja, mikor köpenyét a koldussal megosztja. Borbély Károly festőművész restaurálta ezt a műemlék jellegű képet.

Az épület állaga az utóbbi évtizedekben megromlott, ezért sürgetővé vált állagmegóvása, felújítása.

A Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal engedélyével, műemlék felügyelőjének irányításával láttak a munkálatokhoz.

Fő cél a korábbi, elhibázott vakolat eltávolítása, az épület víztelenítése volt.

Ezen munkálatokat 2008. évben végeztük el.

A megújult IV. Béla király kút, nemcsak a település múltjában jelentett sokat, remélhetőleg jövőjében is nagyon fontos szerepet tölt be.

Ennyi történelmi múlttal, és természeti értékkel rendelkező hely megérdemelné, hogy Ravazd Község saját érdekében és jó híre növelése végett is közkinccsé tegye az eddig eléggé rejtve tartott értékét.

Mert egykor „szent forrás” ma is ontja a testet-lelket üdítő vizét, és várja a friss vízre, valamint a történelmi múlt értékeire szomjazó utazókat, helybélieket.

A kút a község címerében is szerepel.

Az építmény nyugati oldalán márvány emléktábla áll, melyen a következő felirat olvasható:” ITT PIHENT IV. BÉLA KIRÁLY 1241 (innen latinul folytatódik) Ez a Pánzsa forrása, amelyet egykor IV. Béla király megízlelt és kipróbált, a régisége miatt már pusztulásnak indult.Pannónia Szent Hegyének gondosságából most tisztább víz csörgedezik belőle. (1782)”
Latinból fordította Sólymos Szilveszter OSB)