DOMONKOS GUSZTÁV MEZŐGAZDASÁGI

ESZKÖZGYŰJTEMÉNYE

Lóvontatású mezőgazdasági eszközök

Azok az eszközök, melyeket sikerült összegyűjtenem, szinte a feudalizmustól a termelőszövetkezetek megalakulásáig használatban maradtak. Legelterjedtebb gazdasági erőforrás az izomerő, amit az igavonó állatok nyújtottak, így ehhez a teljesítményhez alakították ki eszközeik nagyságát, számát.

Érdekesség, hogy mind a saját, mind a földesúri birtokon saját termelőeszközeikkel művelték a földet. Nem zsákmányoltak ki idegen munkaerőt, tevékenységük a család, esetleg a barátok, ismerősök segítségével zajlott.

Az eddig összegyűjtött eszközök listája:

• taligás 4-es, 5-ös eke
• favázas szőlőbeszántó eke
• vasvázas szőlőbeszántó eke
• burgonya kiszántó eke: pálcás kormánylemez jellemzi
• burgonya töltő eke
• 1-2-3 tagú boronák: nehéz, középnehéz, valamint magtakaró borona fiatal vetések (kukorica) első kapálására, gabonafélék vetésápolására, gyomirtásra
• csuklóstagú borona: mozgékony, hajlékony réteken használatos
• sima fahenger: rögök, hantok elaprózása, felfagyott vetések lenyomása
• fogatos lókapák: gyomirtásra, sekély töltésre
• lóvontatású vetőgép: gabonafélék, aprómagvak vetésére (lucerna, lóhere, mák)
• lóvontatású gyászkocsi
• lóvontatású tűzoltó lajtkocsi
• 1950-es évekből fahintó
• egyéb termelésben használt eszközök: szecskavágó, répaőrlő, kézi gabonadaráló, kéziszerszámok stb.

A múlt évszázadaiban a földet művelő emberek tudásukat nem iskolákban, intézményekben, hanem tapasztalat útján szerezték, ami elvezetett a bölcsességhez, amely végül megmutatta a helyes irányt. Így ment ez generációról generációra, a tradíciók nem aprózódtak szét. A munka során az ember együtt fáradt állataival, ezáltal minden erőfeszítése értékké vált. Mivel növényvédő szert nem ismertek, hiszen a gyomirtás mechanikusan zajlott, így a termelés évszázadokig naturális jellegű volt.

Azok az emberek, akiknek az jutott osztályrészül, hogy ezekkel az eszközökkel dolgozzanak, számukra az odavezető út hittel, alázattal, de főleg kitartással volt kikövezve. Harmóniában éltek egymással, a természettel, a nehézségek ellenére mosoly volt az arcukon. Egyetlen istenük az Isten volt, nem a pénz. Földjeiken nem több száz lóerős gépszörnyetegek dübörögtek.

Persze a fejlődés mindig újat, változást és könnyebbséget hoz, mégis szerencsésnek érzem magam, hogy ezen eszközök használatával megismertem egy letűnt világot, és értéket tudtam előállítani, még ha nem is létem függött tőle.

Azóta másként nézek a földre, a növényekre, a természetre. Az ember akaratlanul az értéket keresi.

Már régóta nem versengek, hanem jóváhagyok, hiszen nincs az az ideológia vagy filozófia, amely a természet törvényeit felülírná.

Domonkos Gusztáv